DC-Fanficek

"Igazságból mindíg csak egy van"

étezik egyáltalán barátság? Velem még nem igazán történt meg… Vagyis, ha azt barátságnak nevezzük, hogy az emberek jól megszivatják az embereket, akkor elég sok IGAZI barátom volt. 
Viszont, szerintem nem ez az igazi barátság. Korántsem hasonlít rá. Az igaz barátok meghallgatják egymást, tanácsokat adnak, és az nem barátság, ha a két személy közül csak az egyik az, aki ezt megteszi. 
Az élet nehéz, a barátság meg pláne!
Most elmesélem nektek a kis történetemet, hátha okultok belőle, és nem követitek el ugyan ezt, amit én.
„Egy gyönyörű, napsütéses reggelre virradt Pálháza kisvárosa. Egy 13 éves, Kumiko nevű lány 2 óra körül elsétált az íróasztalához, és bekapcsolta a számítógépét. Ráment egy közösségi oldalra, és látta, hogy egy Ami nevű lány szeretne vele beszélni msn-en. Így tehát felment a nyitólapra, és bepötyögte Ami címét, és furcsa véletlen, pont fent is volt a lány. 
Már az első héten nagyon könnyen megtalálták a közös hangot, beszélgettek, elmondták egymásnak a gondjukat. Mint az igazi barátok. Kumiko egyre inkább azt érezte, hogy Ami-chanban megtalálta az első, és igazi barátot. Több, mint két éven keresztül beszélgettek hol msn-en, hol telefonon. Ha valamelyikőjük kórházba került, rendszeresen felhívták egymást, és segítettek, ott, ahol tudtak.
Kumiko érzései megváltoztak. Ugyan a kislányos, aranyos viselkedése megmaradt, és még az érzékenysége is, de mégis… Sokkal nagyobb lett az önbizalma, már nem érezte olyan kicsinek magát. 
Mindennek meg volt a maga oka. Kumikonak igenis volt oka, hogy gyengének, sebzettnek érezze magát. Nem elég, hogy érzékeny, mivel már kicsi korában sem volt az a örök vidám lány, de ezt rendesen ki is használták! Hol az osztálytársai, hol pedig a legjobb barátnőnek hitt személy. 
A szülei egyre többet vártak el tőle, még egy négyest sem tűrtek meg az ellenőrzőben. Folyton csak a tanulásra buzdították, és nem engedték sehová, csak akkor, ha mindennel elkészült, és mindent megtanult.
Kumiko ugyan próbált barátkozni, de idővel még a kedve is elment tőle. Rengetegen átverték, kihasználták. Ha ez többször megtörténik egy olyan gyenge lelkű személyel, mint amilyen Kumiko is, akkor már nem igazán marad önbizalma sem, és gyengének is érzi magát, minden szempontból.
Amivel minden rendben ment, egészen 2011 őszéig, ugyanis a lány középiskolába ment. Új barátokat szerzett, aminek Kumiko nagyon örült. Ami még a nyáron elmesélte Kuminak, hogy nagyon fél az új iskolából, hogy nem lesznek barátai. Igen ám, csakhogy emiatt Kumikoval alig beszélt, amit a lány megértett ugyan, de nehezen viselt. Megértette, hogy a lánynak rengeteg tanulni valója van, így nem jut már rá ideje. 
Egyszer, mikor Kumiko felment msn-re, látta, hogy Ami is fent van. Ráírt, de hiba volt.. A szívét összetörték. Ami azt válaszolta, hogy most nem ér rá vele beszélni. Semmi egyebet nem mesélt, csakis ezt. Kumiko szíve majd’ meghasadt, de nem akart goromba lenni, ezért elköszönt. 
A következő hét maga a pokol volt… Kumiko az iskolában csak szenvedet, és mindennel próbálta elterelni erről a bizonyos beszélgetésről a figyelmét, nem ment neki… Az írással próbálkozott, de egyszerűen csak szomorú dolgok jutottak eszébe. Az órán sem tudott kelően odafigyelni, a kedve sem volt a régi… Folyton lehajtott fejjel járt, gondolkodott azon, hogy ezek után mi legyen. Elméletileg a legjobb barátnője tette ezt vele, és ez piszkosul fájt neki. 
A hét vége felé, pontosabban vasárnap újra beszélt a lánnyal. Kumiko rég kitervelte, hogy hogyan fogja kiszedni Amiből a dolgokat. Ám ennek egy következménye lett: Hátba támadták. A lány támadni kezdett, azzal, hogy Kumiko nem mond el mindent, mire Kumi szíve ismét összeszorult. Aminek elmondott mindent, az érzéseit, de ismét csak ő jött ki belőle rosszul Elméletileg ő volt a hibás, mert ez történt. Mert hogy Kumi nem bízik meg benne, és még ráadásul hátba is támadja, ami nem igaz. Kumiko teljes mértékben őszinte volt hozzá… Talán ez volt a hiba… Talán az, hogy Kumi ismét megbízott olyasvalakiben, akiben nem kellett volna. Végülis, ez már örök rejtély marad!”