DC-Fanficek

"Igazságból mindíg csak egy van"

Kudo Shiori (2.rész)

 

-Hát azért, mert valójában én...-de elcsuklott a hangja és nem tudta befejezni a mondatát.

-Te valójában mi? Nem értem mit akarsz.

Shinichi becsukta maga mögött az ajtót és közelebb sétált a lányhoz, majd lehajolt és a fülébe suttogta:

-Én valójában még mindíg szeretlek-vallotta be és megcsókolta. Ran persze most egy cseppet sem ellenkezett. A fiú szorosan magához ölelte és nem akarta elengedni. Egyszercsak Shiho hangját hallották.

-Shinichi! Gyere kérlek!

-Mennem kell. Majd beszélünk, Ran...

Shinichi lesietett a lépcsőn a menyasszonyához. Ran lassan leült az ágyára és elkezdett sírni. Nagyon élvezte a csókot, viszont akkor miért veszi feleségül Shihot, ha még mindíg őt szereti. Mikor már nem volt piros az arca a könnyeitől átment a lányához, hogy megnézze mi van vele.

-Jól vagy, Shiori?-kérdezte.

-Igen. Anya... Tudom, hogy Shinichi bácsi az apám, de akkor miért nem vagytok együtt?-kérdezte azzal a kislányos bájával.

-Hát... Tudod kicsikém Shinichivel nagyon összevesztünk, amikor még nem is tudtam, hogy terhes vagyok és elmentem Olaszországba. Neki nem akartam szólni, mert azzal csak tönkretenném az életét.

-Ezekszerint én csak gondot okozok nektek?

-Nem-nem, dehogy is! Te vagy az egyetlen, ami összeköt engem Shinichivel. Nagyon szeretlek, de nem kötelezhetem arra őt, hogy veled legyen, hiszen csak most tudta meg ezt az egészet.

-Nem is kell engem kötelezni erre. Szeretnék a lányommal együtt lenni. Persze csak akkor, ha az anyuka nem bánja.

-Ha szeretnél vele lenni, akkor felőlem rendben. De ne vedd kötelességnek, elvégreez csak egy véletlen volt.

-Akkor is az enyém. Sőt a nevemre is veszem, ha nem baj.

-Anya képzeld! Olyan kedvesek az osztálytársaim-mondta mosolyogva.-Ugye nem baj, ha elmegyek velük ma játszani a parkba?-kérdezte.

-Ha szeretnél, akkor persze.

-Remek, akkor mi addíg megbeszélhetjük ezt az egészet.

-Naszóval. Miért is akarod a nevedre venni Shiorit? Abból neked semmi jó nem származik...

-De az én lányom. Miért ne vehetném a nevemre. Azonkívül egyet értek az előzővel. Ő az egyetlen, aki összeköt minket.

Ran és Shinichit mit sem sejtett arról, hogy ezt a kis beszélgetést Shiho is hallja. Nem szerette már annyira Shinichit, mint amikor még Conan volt. Tény, hogy semmit sem változott, de már nem szereti. Pontosan tudja, hogy a fiú szíve csakis Ranért dobog, de mégis...

*Visszapillantás*

Shiho épp Shinichit keresi, hogy megbeszélje vele az esküvői dolgokat, ám mikor megnyitja az ajtót látja, hogy a fiú az ágy szélén ül, és egy régi, de nagyon megbecsült képet szorongat a kezében. Eleinte nem tudta mi van a képen, viszont amikor Shinichi kiment a fürdőzsobába megmosni az arcát odalopózott az ágyhoz és megnézte. Szomorúan látta, hogy a képen ő és Ran vannak, amint épp átölelik egymást. Amikor viszont visszajött a fiú meglepetten nézte, hogy menyasszonya mit cinál.

-Shiho?-kérdezte.

-Miért nem mondtad, hogy még mindíg szereted? Megértettem volna, de most, hogy nemsokára esküvő... Miért pont most kell ezt tenned?

-De nem akarok tőle már semmit...-mondta meg-megcsukló hangal.

-Tudom, hogy szereted és vele akrsz lenni, de akkor miért teszed ezt velem?

-Mégis mit? Feleségül veszlek, mert tudom, hogy te is szeretsz engem...

Ezután a beszélgetés után Shinichi kiment a szobából, Shiho pedíg az ágyra roskadva sírni kezdett.

*Visszapillantás vége*

Aznap este Shinichi elővett egy kis dobozkát és kinyitotta. Shiho ezt észrevette és a háta mögé lépett.

-Mi az édesem?-kérdezte.

-Ez egy eljegyzési gyűrű.

-De nekem már van...-mondta és megmutatta a balűkéz gyűrűsujját.

-Igen tudom, de ezt még Rannak vettem olyan 20 évesen. Nem akartam neked ezt adni.

-Még mindíg szereted őt, ugye?

-Sajnálom, de be kell valjam, hogy igen...

-Tudod mit? Én elmegyek. Nem megsértődésből, de tudom mennyire szeretitek egymást és szeretném, ha együtt lennétek.

Mikor Shinichi kilépett az ajtón Rant pillantotta meg, aki épp Shiori szobájából jön ki.

-Ran beszélnünk kell!

-Ne! Hagyj békén. Neked ott van Shiho és nem akarlak elvenni tőle!

-Olyan gonosz vagy! Az én titkom csupán 2 évig tartott, te mégis elmentél Olaszországba, viszont a te titkot 7 éven át tartott! Miért neked áll feljebb?!

-De a tiéd sokkal nagyobbb volt, mint az enyém!

-Én csak a személyazonosságomat titkoltam el, te viszont azt, hogy van egy gyönyörű lányom! Minden bizonnyal a te titkod nagyobb!

Mivel Ran nem tudott válaszzolni itt abbahagyták a veszekedést, viszont észre sem vették, hogy nagyon közel állnak egymáshoz. Shinichi egyszercsak lejjebb hajolt és megérintette Ran állát, majd óvatosan megcsókolta. A csók egyre inkább szenvedélyessé vált. Ran átkarolta a fiú nyakát, Shinichi pedíg minden erejével az ajtó kilincsit kereste. Mikor nagynehezen megtalálta belépett, de természetesen magával húzta a lányt is. Lefektette az ágyára és óvatosan ráfeküdt. Elkezdte csókolgatni a nyakát, majd egyre lejjebb ment...

Másnap reggel egymás mellett ébredt a szerelmes pár. Shiho már elment. Shiori még mindíg az ágyában aludt. Mikor a napfény Ran arcához ért ébredezni kezdett. Shinichi ezek után magához húzta és így szólt:

-Jó reggelt! Hogy aludtál?

-Jó reggelt. A te karjaidban nem lehet máshogy aludni csak jól-mondta mosolyogva.

-Tudod, szakítottam Shihoval. Csakis a tiéd vagyok, Ran. Nagyon szeretném ott folytatni, ahol abbahagytuk. Vagyis nem az összevezést, hanem...-, de Ran a szája elé tette az ujját.

-Tudom. Én is.

-Úgy, mint egy normális család. Szeretném, ha feleségül jönnél hozzám, Ran.

-Ez most egy lánykérés akart lenni?

-Igen. És a válasz?

-Hát nem is tudom... De talán IGEN!-mondta, majd szenvedélyesen megcsókolta.