DC-Fanficek

"Igazságból mindíg csak egy van"

A nevem Nakamura Kumiko. Egy 13 éves, gyerekes, érzékeny, életvidám lány vagyok, aki utálja a fizikát. Szombatonként mindíg megézem a Csillag Születiket. Talán azért, mert kíváncsi vagyok a következő sztárjelöltekre, talán azért, mert benne van Kojima Atsushi. De inkább a második. Mikor először megláttam őt a válogatóban már feltünt, hogy nem egy mindennapi srác. Egy évvel idősebb tőlem... Olyan édesen énekel. Hiába fiatal még, de a hangja nagyon is bölcsen, de annál inkább hozzá illően szól. Mikor másodjára megláttam őt, már egyre erősebben éreztem, hogy a szívem máshogy kalapál, máshogy érzem magamat a televíziótt nézve. Kicsit el-el is pirultam, mikor őt néztem, főleg, mikor anya előtt kellett megnéznem. Harmadjára már mikor a reklámokban láttam, rögtön elkezdtem kiabálni, hogy "Úristenem Atsushi-kun". Tv nézés közben általában zenét hallgatok, és csak akkor állítom le, ha valami számoma nagyon érdekes dolgot látok. Atsushinál mindíg leállítom és merengve figyelem, ahogy elénekel egy-egy sort. Talán a zsűri mond is róla egy-egy rosszaló szót, de nekem édesmindegy, hogyan énekel, csak ő legyen az. Amúgy is, nekem nagyon tetszett minden éneklése, még akkor is, mikor a zsűri lepontozta. Anya már elkezdte mondani nekem, hogy "Mi van veled Kumiko? Folyton róla beszélsz...". Nem akarom, hogy megtudják, többet érzek iránta, mint egy átlagos rajongó. Az első döntő után már csak őt láttam meg... Nem érdekelt senki más belőle, és már akkor leszögeztem, Ő lesz az, aki megnyeri ezt az egészet. Mivel fiatal, a lányok (leginkább az olyanok, mint én) biztos mind rá fognak szavazni, így kizárt annak az esélye, hogy kiessen. Nekem sajnos anya nem engedi meg, hogy szavazzak, mondván ez csak pénzpazarlás, bár ha saját magam tapasztalatát nézem is, tudom, ha valakire szavazok, az biztos, hogy kiesik. Mikor vége volt a Csillag Születiknek elmentem aludni, de vagy egy óra hosszát csak forgolódtam az ágyamban, és Atsushi-kunról álmodoztam. Mikor elaludtam egy igen furcsa álmot láttam. Atsushi-kun szülei eljöttek hozzánk és fel akarták hívni őt, hogy jöjjön ide ,ENGEM meglátogatni. Ő valamiért nem ért rá, de a szülei megígérték nekem, hogy ha törik, ha szakad, de találkozni fogok vele. Anyáék már akkor sejtették, hogy nincs velem minden rendben, mikor másnap elmondtam ezt nekik kipirosodott arcal, de akkor voltak ebben már teljességel biztosak, mikor jövő héten, nagy "Anya, anya Atsushi-kun jön!!"-el berohantam a szobájukba. Ekkor nyert teljes tanubizonyságot az, hogy teljesen ki vagyok akadva, ha meglátom. Először még csak mondták nekem, hogy tényleg helyes, meg aranyos, de később már azzal jöttek, hogy üzenjek neki. De most komolyan... Ha ez véletlenül meg is történne, akkor azt se tudnám mit írjak neki, és teljesen hülyeségeket írnék neki, plusz tuti, hogy csak egy őrült fangirlnek hinne, de nem így van. 3. döntő. Csak ültem, és hallattam a dalokat, zeneszámokat, néztem a táncosokat, de egyre inkább azon gondolkodtam, hogy kihajintoma  fracba azt a hülye tv-t, ha ez után nem Atysushi-kun jön. Végül meghallottam a nevét... Feszülten figyeltem és néztem minden egyes rezdülését, minden egyes kiengedett hangát nagy figyelemmel hallgattam. Nekem nagyon tetszett, bár anya odajött hozzám (úgy, hogy észre sem vettem), és azt mondta, neki ez nem tetszett annyira. Itt elpattant a húr, mert bezzeg a kis Konno Asukát bírja isteníteni... Szépen megfogalmazva el is mondtam neki a véleményemet, de most komolyan... Szerény véleményem szerint azt a lányt azért juttatják tovább, mert megsajnálták. Tény, hogy nekem is tetszett az első pár fordulóban, de ebben se a dalválasztás, se a dal nem volt jó. De persze, hogy Atsushit kell leszólni! Hát hogyne! Bár mondjuk ebben az is igaz, hogy talán én vagyok túl buzgó, hiszen én csak benne látom meg a tehetséget. A többi is jó, de nekem az ő éneklése tetszik a legjobban. Tény, hogy kicsit se áll hozzám közel az ő általa énekelt dalok stílusa, viszont sokkal jobban megfog, mintha azt énekelné, ami nekem is tetszik. Az ő hangjához ez sokkal jobban illik. De ami ezután jött, még sokkal durvább. A következő adásokkor már oda sem akarok nézni, nem akarom meghallgatni, mert azt hiszem, még jobban belezúgok. De... valahogy nem megy az, hogy ne nézzem meg őt... Képtelen vagyok rá. Szinte minden nap "kénytelen vagyok" megnézni, minimum egy, róla készült videót megnézni. Nem bírom ki, ha nem láthatom. De most, hogy már csak egy napot láthatom őt a tv képernyőén... elszomorodok... Nem tudom mi van velem. Fáj a szívem, ha rá gondolok, de ha nem látom, akkor meg valami oknál fogva, hiányérzetem van... Viszont ami tegnap este történt velem, az végképp kiütötte a biztosítékot... Álmodtam. Az már alapvetően furcsa nálam, hiszen nem vagyok olyan "álmodozós" típus, de ez tényleg fura volt. Nos az álmom: Este van. Mi épp vacsorázunk. Nem tudom, hogy Katinka, az egyik osztálytársam, mit keres ott, de itt van. Atsushi épp Koizumi-san mellett ül, én pedíg ő mellette. Helyet cserélünk, hogy én a "nagy szerelmem" mellett ülhessek. Mikor odaülök mellé, nagyon elvörösödöm, ami mondjuk normális is, meg elkezdtem tök hülyeségeket beszélni. Nos ő ezt észrevette (nem véletlen) és erre közelebb jön hozzám, majd mond valamit. Nem emlékszem, hogy mit. Utána elkezdett nekem énekelni valamit, és mondta, hogy énekeljek én is vele, meret hogy az én hangom milyen csodálatos. Bekapcsolódtam én is. Utána valami történt, de az a lényeg, hogy először még csak megölelt, majd megcsókolt. Nem tudom, mi lesz velem, ha a Csillag Születiknek vége, de nem lesz egyszerű... Ez valóban egy reménytelen szerelem?