DC-Fanficek

"Igazságból mindíg csak egy van"

Az én nevem Piroska. Már nagyon rég óta szerelmes vagyok a városunk favágójába, de nem tudom, hogy ő mit érez irántam... Vajon... vajon ő is szeret engem? Ezeken gondolkodom, miközben hazafelé sétálok egy ösvényen. Olyan édes, mélykék szemei vannak. A karjai és a mellkasa olyan izmos, amilyet még sohasem láttam... A tekintete magával ragadó. Folyton elvörösödöm, ha a közelemben van... Kerülöm a tekintét. Lassan haza is érek. Mikor kinyitom az ajtót, meglepődtem... A város kovácsa a mi nappalinkban van és teát kortyolgat... De vajon mit kereshet itt?
-Megjöttem!-mondtam halkan.
-Szervusz kislányom. Üdvözöld szépen a kovácsot!-mondja nekem édesanyám.
-Örülök, hogy találkozunk...-mondtam, majd felényújtottam a kezemet, mire ő kezetcsókol.
-Én isnagyon örülök. Ha megenged nekem egy aprócska bókot, meg kell, hogy jegyezzem, még gyönyörűbb a kisasszony, mint általában...
Ennél a mondatnál én elpirultam, miközben végignézek magamon. Semmi újdonság nincs rajtam, egyedül egy kis arcpirosító és egy kis halvány, alig látható rúzs. Biztosan azért mond ilyeneket, hogy elvarázsoljon... Azt várja, hogy elmond nekem pár aprócska bókot és én a karjaiba ugrom és hozzámegyek feleségül. Egyszer már szerelmett is vallott nekem és majdnem meg is csókolt... De az ő tekintete nem olyan, mint az én favágomé... Sokkal szúrósabb a tkintete...
-Tudod mit? Menjünk el sétálni, addig is tudunk beszélgetni egy kicsit-mondja nekem, majd megragadja a kezemet. Nem tudok megszólalni, rögtön magával húz. Erősen szorítja vékony, gyenge kezeimet. Félek tőle... Akármit meg tehet velem, hiszen egy olyan erős és izmos emberrel nem sokat tudok kezdeni, mint ő. Emlékszem, hogy mikor ezelőtt találkoztam vele, majdnem a magáévá tett, de hál Istennek az én édes favágóm megmentett... Nem is tudom, mi lett volna velem, ha csak úgy megteszi... Azóta a dolog óta, nagyon félek tőle... Seperc alatt levette rólam a felsőmet. Megragadta a karjaimat, a falhoz szorította, majd megcsókolta a nyakamat, majd elkezdte egyre erősebben szívni. A másik kezével először a melleimet kezdte maszírozni, majd hirtelen kigombolta a blúzomat, ledobta valahova a földre, majd egyre lejjeb haladt a kezével. Én hiába próbáltam meg ellenkezni, nem bírtam... Egyszercsak hallom, hogy valaki benyit a szobámba. A favágó volt az.
-Maga mégis mit csinál?-kérdzte.
-Neked ahoz semmi közöd!-válaszolt, majd elővett egy kardot az asztalról és nekirontott az én favágómnak. Hála az égnek, hogy sikerült valahogy a hasába ütnie, mire a kovács összeesett. Mikor rámnézet a mélykék szemeivel, azt hittem, hogy belehalok. Szinte belémhatolt velük. Észre sem vettem, hogy felöl nincs semmi rajtam, csak egy melltartó. Gyorsan elfordultam, majd előkerestem a blúzomat és gyorsan felvettem. Mind a ketten mélyen elpirultunk, majd ő egy szó nélkül távozott. Még meg sem tudtam neki köszönni, amit tett. Másnap elmentem hozzá, de azt mondta a segítője, hogy elment az édesanyjához, mert nagyon beteg... Én lassan hazakullogtam és mikor a szobámba értem, elkezdtem sírni. De talán a mostani eset nem olyan lesz... Lehet, hogy most csak beszélgetni akar. Reménykedjünk benne. Besétálunk az istállóba, mert azt mondta a kovács, hogy egy csomó ló van bent, és mivel én szeretem ezeket az állatokat, persze, hogy bementem. Nem látok semmilyen lova, sőt! Szinte semmit, csak szalmát... Mostmár komolyan félek... Mi van, ha most is az lesz, mint ezelőtt? És bekövetkezett, amitől féltem. Egyszercsak azt érzem, hogy a kezét rárakja a derekamra, erősen magához húz, majd ledönt az egyik szénakazalra. Rámfekszik, majd elkezdi csókolgatni a nyakamat. Én próbálok a kezeimmel megszabadulni tőle, de túl erős hozzám képest... És most, hogy még a favágó sincs itt, nem tudom, hogy mi lesz velem... A kezeimet lefogta. A szemeimből elkezett folyni a könny. Félek... Félek!! A blúzomat egyszerűen csak letépi rólam, nem vacakol a gombokkal. A szoknyámat nem veszi le, csak a fehérneműmet... Erősen belémhatol... A szemeimben könnycseppek jelennek meg, amiket nem is akarok eltünteti. Miközben belémhatol, hatalmasat síkítok.
A szobámba kelek fel. A hasam nagyon fáj... Ekkor esik csak le, hogy mi történt velem... Összehúzódok, majd elkezdek zokogni. Ekkor hallom, hogy valaki kopog, majd anya ajtót nyit. Ha jól hallom, akkor a favágó van itt. Bárcsak hozzám jönne és megvígasztalna. De biztos apához jött... Ahogy lenni is szokott. n meg el vagyok felejtve... De most nem így történik... Hallom, hogy valaki bekopog a szobám ajtaján. Felállok az ágyamról, majd kinyitom az ajtót. Mikor meglátom ki az, a karjaiba vetem magamat. A kedvenc favágóm áll a szobám ajtajában.Nagyon meglepődik az én reakciómra, de mégis viszaölel, utána pedíg belépünk a szobámba. Én továbbra is a karjaiban sírok, ő csak magához szorít, és suttg néhány bátorító szót a fülembe:
-Mi a baj?-kérdezte.
-A-A kovács.... meg- megerőszakolt...-válaszolom el-elcsukló hangal.
-H-Hogy mi?! De mégis mikor és hol?-kérdezi, de az arca haragot tükröz. Én elmondom neki, bár elég sokáig tart, hiszen sírok is meg nehéz erről beszélni, de végül sikerül elmondanom. Ekkor ő fogja magát, feláll ésharagosan nézve elindul az ajtó felé.
-Várj! Most hová akarsz menni?!-kérdezem tőle.
-Szerinted?! Az az idióta, beképzelt bunkó megerőszakolta azt a lányt, akit szeretek. Fájdalmat okozott neki, és miatta látom szenvedni és sírni az egyetlen olyan lányt, akit valaha is szerettem...-mondja kedvesen, miközben letörli a könnyeimet.
-Ne menj oda kérlek! Nem akarom, hogy bajod essen!-mondom, miközben újabb és újabb könnycseppek jelennek meg a szememben. Erre ő édesen elmosolyodik, lejjeb hajol, majd megcsókol... Én gyengéden átkarolom a nyakát, majd beletúrok a szőkésbarna hajába. Kicsit belenyögög a csókba, mikor ledönt engem az ágyra. Gyengéden végigsímít az oldalamon. Egyre hevesebben és szenvedélyesebben kezd el csókolni. Lassan kigombolom az inge gombjait, majd ledobom valahova a földre. Nem törődök mással, csakis vele. Csak mi ketten voltunk ezen a világon... Lassan ő is elkezdte levenni rólam a hálóingemet, majd ő is ledobja valahova a földre... Egyszercsak megszakítja a csókot, majd elkezdi a nyakamat csókolgatni. Lassan halad lejjebb. Mikor már a melleinél tart, leveszi a melltartómat és azt is ledobja, majd elkezdi a melleimet gyengéden maszírozni. Egyre lejjebb halad... Elkezdi a hasamat simogatni, majd lejjebb halad. Óvatosan végigsimít a legérzékenyebb testrészemen, majd leveszi rólam a fehérneműmet... Elkezdem a nadrágját kicibzározni, ennél ő is segít. Egyszercsak azt érzem, hogy gyengéden belémhatol... Kicsit nyögök, majd tovább élvezem a pillanatot, amikor csak mi ketten vagyunk ebben az egész világban... Csak ő és én!

Vége~

Sok-sok szeretettel egyik barátnőmnek, Ami-channak! Remélem tetszik majd neki...:S